6. fejezet

Amy befejezte a történetét. Elbert még mindig figyelmesen nézett rá. John-t ez zavarta. Ismét közbeszólt.

- Akkor mehetnénk már a dolgunkra?

- Persze John! Ugye nem baj, ha tegezem magukat, hisz így könnyebb dolgoznom. Úgy is munkatársak leszünk! –be akarja magát nyalni a dr. úr. - gondolja magában John.

De csak Amy miatt viselkedett így.

- Hát persze, természetesen. – válaszol Amy semlegesen.

Elbert mosolyog rá, de Amy nem viszonozta. Ezt a doktor is észrevette, ezért hagyta annyiban. Inkább elvezeti őket a hullához, úgy is türelmetlenek már.

- Nos, akkor elviszlek benneteket Gina Handrikss hullájához.

Kinyitotta előttük az ajtót és kitessékelte őket. Aztán bezárta irodáját.

- Kérem, kövessenek. – utasítja őket finoman.

Végig mentek a hosszú irodasoron és visszaértek az első balra fordulóba. Onnan elindultak egyenesen és a második balra fordulónál bekanyarodtak. Ment egyenesen előre és ott a hosszúfolyosó végén volt egy vasajtó. Felirat található rajta, melyen ez állt:

- Hulla tárház-

- Jó kis felirat! – csodálkozik Amy.

Sőt inkább kicsit muris.

- Mi ebben a muris? – háborodik kedvetlenül John.

Amy nem válaszolt, tudta, hogy észrevette a doktor szimpátiáját feléje, és ez nem tetszik John-nak. Elbert belépett az ajtón, mit kulccsal nyitott ki. Egy hatalmas terem tárult eléjük. Beljebb lépve inkább hasonlított egy nagy tároló helyre. Szemben a falba be voltak építve a hűtő ládák modernebb típusai. Automatikusan működtek. Mindegyik mellet volt egy picike gomb. Mit, ha megnyomtak, akkor kigördült egy ládaszerű tartóban a hulla. Nagyon sok ugyanilyen volt egymás mellett. Több száz. A hűtőfal előtt álltak hullaszállító görgős ágyak. Ezekkel szállították a hullákat oda ahová kellett. A terem közepén egy hatalmas vas asztal is volt, mit egy nagy egészségügyi műanyag abrosszal terítettek le.

- Na, tessék ez a hulla tárházunk. – mutat körbe a termen Elbert.

- Nagyon szép kis helyiség. –állapítja meg Amy.

- Ebben mi a szép? – kötekedik John.

Amy félre hívja, s suttogja neki, hogy Elbert meg ne hallja.

- Ide, figyelj, ne ronts el mindent, ezzel a bugyuta viselkedéseddel. Tudom, hogy dr. Elbert-nek szimpatikus vagyok, sőt - ergo nyomul rám - de ez nem azt jelenti, hogy én is viszonzom. Amúgy is, mi van csak nem féltékeny vagy? – nézett rá kérdően Amy, mint aki gyanakszik.

- Én? Dehogy! Csak… csak…- dadogott John.

- Csak mi? – kérdezi Amy.

- Szerintem menjünk vissza, még gyanút fog a kis Elbert-ünk. – tereli a szót John.

- Oké, de… jó inkább hagyjuk! – mondja Amy ezzel lezárva az ügyet. Úgy is tud mindent.

- Akkor meg is keresem Gina Handrikss holttestét. – szólt Johnék-nak Elbert.

Elsétál a 66-os hűtőszekrényhez. Megnyomja a kis piros gombot és előgördül a holttest.

- Készüljenek fel, szörnyű látvány lesz. Ugyan is brutálisan végeztek ezzel a régen gyönyörű lánnyal. – meséli Elbert.

Rémes az élet igaz? – kérdezi.

- Az! – magával együtt- motyogja magában John.

- Ez érthető… akkor, tessék. – nyílik a hűtőszekrény.

S egy borzalmas kép, tárul eléjük.

John el is szörnyed, sajna nem bírja az ilyesmit.

- Elnézést, csak hányingerem lett. – magyarázza ki magát, hogy még ezt sem bírja, pedig milyen nagy macsónak és szívósnak látszik.

- Semmi gond, tudod John, aki nincs hozzászokva, mint te az így reagál. – világosítja fel Elbert John-t, és közben nyugtatja is.

S te Amy jól vagy? – kérdezi tőle is.

- Én, soha jobban! Nem is tudom, mióta vagyok bűnügyi orvos szakértő? – mondja, s egyben kérdezi is magától ezt.

Olyan 25 éves korom óta? Vagy is 10 éve. Szóval engem nem kell félteni. A lányom is az akar lenni, nálam gyakornok. – meséli Elbert-nek fennhéjázva. A doki elcsodálkozott, hogy lánya is van.

- Neked van egy lányod? Hány éves? – kérdezi.

- 17. – válaszol Amy. – kiköpött olyan, mint én.

- De ha 18 évesen szültél, hogy tudtál tanulni? – kíváncsiskodott Elbert.

- Ez felháborító! Tör ki John. – semmi köze Amy magánéletéhez, nem ide tartozik!

- Nyugodj meg John! – próbálja hűteni Amy, de közbe vág John…

- Ne nyugtatgass csak! Jól vagyok, de ez akkor is pimaszság! A dolgunkkal kellene törődni, mert így nem jutunk ötről a hatra! - mérgeskedik John, de igazából mérhetetlenül féltékeny a doktorra.

- Elnézést kérek tőletek, csak szeretek tájékozódni, hogy kikkel dolgozom! – mentegetőzik Elbert.

Ezután, a kis összetűzés után Elbert nem kérdezősködött tovább. Mostantól vibrált köztük a levegő. A hulla nagyjából egyben volt. Amy kérdezi:

- Meg van a jegyzőkönyv a hulla halálesetéről és a családi személyes hátteréről?

- Persze, de feljegyzések az aktaszobában vannak. Szólok telefonon a mindenes titkárnőmnek, hogy keresse meg, és hozza el ide. – azonnal, készségesen intézkedett ELbert. Ezután el is ment telefonálni.

John megnézte közelebbről a női hullát.

- Ez szörnyű! – hüledezik.

Ki képes ilyesmire? Tuti, hogy egy perverz fickó volt.

- Honnan tudod, hogy férfi volt? – teszi fel az eldöntendő kérdést Amy.

- Mért, neked van valami jobb ötleted? – kérdez vissza John.

Inkább tüzetesen meg kell vizsgálnom. Most csak sima vizsgálatokat tudok végezni, azokkal az eszközökkel, amik itt vannak. De ha lehet, szólj le a kapitányságra, hogy szedjenek össze egy mozgatható labort, és egy ballisztikus csoportot is, hátha lesz rá szükség. Esetleg nem is tudom… - beleélve magyarázza Amy.

- Rendben, szólok nekik telefonon. – ezzel elmegy John is telefonálni.

Elbert épp beszél:

- Szia, Khaterine!

- Szia, mit óhajtasz? – kérdezi a mindenes titkárnő.

- Csak annyit, hogy menj el az akta szobába, és keresd meg Gina Handrikss aktáját, kérlek! – utasítja Khet-et.

- Igenis! Mindent megteszek, és ha meglesz, elviszem neked. – magyarázza Khet.

- Köszönöm. – mondja Elbert.

Aztán leteszi a telefont. Visszamegy Amy-hez.

John felhívja a kapitányságot.

Kittie veszi fel a telefont.

- Igen? – szól bele a kagylóba.

- Itt John. Annyit akarok kérni, hogy szólj a kollégáknak, hogy azonnal szükségünk lesz egy mozgatható laborra, egy ballisztikus csoportra meg egyéb tárgyak azonosítására szolgáló csoportra is. – magyarázza gyorsan John.

- Értem, vagy is nem, de továbbítom az üzenetet. – mondja Kittie.

De hová menjenek az emberek, akiket kiküldünk? – kérdezi.

- Ja, azt elfelejtettem! – magyarázkodik John.

Tehát, küldjed őket Alsó Sweet-be a Nagy Gergely Hullaházhoz.

Megfogják, találni.

- Rendben, értettem és továbbítom az üzenetet. – készségeskedik Kittie.

- Akkor, viszlát! – köszön el John.

Kittie nem is tud visszaköszönni, mert John már le is tette a kagylót. Mind a hárman a hulla vizsgálatához kezdtek. Amy magyaráz.

- Kérem, akkor vigyük a boncterembe.

Figyelj Elbert. Lesz egy mozgatható laborunk, mit el kéne itt helyeznünk és jön egy ballisztikus csoport is, meg persze kés szakértők meg ilyesmik, ha szükség lenne rá. Ezért kérem, hogy végezze el a következőket. Ez nagyon fontos nekünk, hogy megállítsuk a mészárlást. A történetet tudja. Tehát a folyosókra szereljenek fel lámpákat, hogy mindenhol fény legyen. Ürítsen ki egy termet a mozgatható laborunk számára. Ekkor közbeszól Elbert. – nekünk is vannak laborjaink, de nem annyira felszereltek. Ott is el tudunk rendezkedni, ha megérkeznek a Wickers- féle mozgatható laborral a Járvány Felügyeleti központból. De mért is kell ez? Hisz nem járvány van! – kérdezi Elbert Amy-től.

- Azért, mert az ő mozgatható laboruk a legmegfelelőbb. – válaszolja Amy tárgyilagosan. S a ballisztikus csoportnak is kell egy megfelelő hely, szerintem egy irodára lesz szükségünk, ha nem baj! – adja ki az utasítást Amy. John van a sweet-i rendőrkapitányságról, én pedig a legjobb hírű New-York-i bűnügyi és járvány felügyeleti orvos szakértő csoporttól. Tulajdonképpen tagja vagyok, csak nem tudok ott dolgozni, mert messze van innen. Csak ha vég szükséglet, akkor megyek fel hozzájuk. Pl. ilyen eseteknél. Remélem mindent értett. – utasítgatja Amy.

- Minden világos! Megteszem, amit kértél. – készségesen bólogat Elbert.

Ezzel neki láttak, hogy a hullát a boncterembe vigyék.

A Sátán könnycseppje

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat