2. fejezet

     Nemsokára megérkeztünk a kis erdei házhoz. A táborhely hangulatos, s vidám. Egy pont, ami legalább nincs tele vérrel. Rögtön be is mentünk és mindenki elfoglalta a maga helyét. Elpakoltuk a csomagjainkat. A teraszra siettem. Gyönyörű volt a kilátás. Elkápráztatott, s ismét gondolataimba merültem. Egy kéz érintett meg.

- Szia! Mit nézel ilyen kitartóan?- kérdezi Iyan.

- Olyan megnyugtató a távol csodája. – válaszoltam.

- Azt hiszem, ránk fér a kikapcsolódás. – álmodozik Iyan.

- Igen, én is azt hiszem… – válaszolok, de közben egész máshol jártam.

Az éjjel nem tudtam elaludni. Féltem az újabb álmoktól. A szobánkból, melyben együtt voltam Iyan-nal egy terasz nyílt. Erős szél kicsapta az ablak ajtaját. A függönyt erősen rángatta a szellő. Susogott a szél, olyan félelmetes hangja volt. A csend, a sötét, s semmi más csak egy árnykép. Lelki szemeim előtt megjelent egy látomás. Betekintést nyertem egy lélekbe, mi valaki másé volt. Igazi énét tükrözte. S az igazságot, mért változott meg. Iyan mocorogni kezdett, ezért visszazökkentem az életbe. A teraszon felborult egy cserép. Hírtelen felpattantam és automatikusan kirohantam. Megnéztem minden rendben van-e? Iyan utánam sietett vajon hová indulok épp.

- Mi baj? – kérdi aggódóan.

- Nem tudok aludni. Azt hittem… na, mindegy. Elakadt a szavam. Nem tudtam, mit mondjak.

- Már megint az álmok? – néz rám kérdően.

- Nem, most csak látomásom volt, de vége szakadt, mikor eldőlt a cserép.

Egy lelket láttam, vagy is éreztem pár dolgot. De ezt nem tudom leírni.

- Jó inkább menjünk aludni. – vezetett vissza a szobába. Kicsit hitetlenkedett ebben az egészben.

    Addig is Sweet-ben újabb lecsapás. A titkos gyilkoló épp az újabb áldozatát cipeli maga után az erdőben. Kikötözi egy fához. Most egy fiú David Bash volt az áldozat. Erős kutyaláncokkal kikötözte két karjánál fogva két fa közé. Erősen kifeszítve. A földre ismét pentagrammot rajzolt. Mind az öt sarkában fekete égő gyertya. Meggyújt egy fáklyát. Elhelyezi két kő között, hogy megálljon. Elkezdi a szertartást. Fekete csuklyás lepel van rajta, csak két pirosan izzó szeme látszik. David halkan hörög, szemeiben megcsillan a halálfélelem. Kiszabadulni nem tud, s eljutott a tudatáig az, hogy ő ma, most maghal. De valamiféle képen az áldozat kötődik a tetteshez. Nem tudni miért, de érezhető. Befejeződött a rituálé. A rítus utolsó szavai így hangzottak:

- Az ördög én vagyok

S futni nem hagyom,

A gyámoltalan lelket

Nekem ő kell.

Képzelet az erő

Szívverésed a hő,

Kettészakad az élet

Kiontódik véred.

A sátán az úr

S a mélybe húz,

Elragadá lelked

Te neki kellesz.

Ezután az öldöklő odamegy az áldozathoz, felemeli a fáklyát. Testéhez érinti az izzó lángokat. Ekkor egy erőteljes ordítás, mit még hallatni tudott David. Szinte érezni lehet, hogy mily forró és fájdalmas. Ahogy a bőre megrepedezik, aztán később megfeketedik, perzselődik és porrá ég. Ezt a szagot éreztem, a rothadó húsét, rosszabb, mint egy halott oszlódó szaga.

    Megint felriadtam. Felkeltem, s elindultam, hogy megyek, de nem tudni hová. Iyan még jó, hogy felébredt és utánam szaladt.

- Te már megint hová mégy? – idegesen rázott.

- Nem tudom! Sikolyokat hallottam. Szerintem újra lecsapott! Érzem! – néztem az ajtót, mintha az, megoldást jelentene.

- Nincs semmi baj. Sehol senki. Ha bármi történik úgy is, értesítenek. Most pihenni jöttünk. Nem pedig rendőröset játszani. Oké! Fő a nyugalom. – halkan suttogta.

Szavai megnyugtattak valamennyire. Visszamentünk aludni.

A Sátán könnycseppje

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat