1. Fejezet

     Egy sötét, és hűvös éjjelen a Láng utcában Kady- aki, köztudottan sátánista, rocker csaj hírében állt,- épp a sötét szobájában mormolt valamit. Annyit kell róla tudni, a szobája, tele van koponyákkal, és a padlózaton van egy nagy fekete ötágú csillag, a sátán csillaga pentagramma vagy más nevén hexagramm. Sőt kis oltárt is készített magának, ahol a sátán képe van kitéve s mellette egy fordított kereszt.

     Még nem is sejti, hogy a hóbortja valóban valóra válik. Most is épp a szertartást végezte, amit nap, mint nap megtesz esténként, hogy ezzel is kimutassa mily nagy tiszteletét a sátánnal szemben. Épp, hogy befejezte a dolgát, halk zörejt hall. Nem tudja mi az, de nem is tulajdonít ennek semmi érdemlegeset, ezért nem foglakozik vele. De ahogy kilépne a szobája ajtaján, a tükrén megcsillan egy fény. A tükör az asztalán állt, nagy és fényes volt. De hírtelen vöröses füst kezdett el belőle szivárogni. Kady nem tudta mi lehet az. Egy pillanat alatt lejátszódott a lelki szemei előtt az egész élete. Egy belső hang azt súgta neki, hogy most az élete gyökeresen meg fog változni, mit visszafordítani, soha de soha nem fog már tudni. Ezért még utoljára kisgyermekkorától, mostanáig lejátszódott előtte az élete és ez felkavarta őt.

Valamiféle láthatatlan kéz ragadta meg és az ágyhoz láncolta. Igazi láncok persze nem voltak láthatóak. Semmi sem látszott, sem kötél sem lánc. Egy láthatatlan erő nyomta bele az ágyba. Szinte levegőt sem kapott. A testén meg végighaladt valami furcsa dolog, mintha valamiféle féreg lett volna és kóstolgatná, belefúrná magát a bőre alá és érzi azt az érdekes féregmozgást. Olyan érzése volt, mintha egy fenevad támadt volna rá. De eközben nem érzett semmit. Félni sem félt még igazán. Süvítő szél járt át a szobán, minden korom sötét volt. Az erei szinte pattanásig dagadtak, szíve elkezdett hevesen verni, szemei izzottak a piros lángoktól, keze remegett, s mintha lelke kiszállt volna a testéből egy kis időre. Teljesen hatalmába kerítette a gonosz. Egész testén átjárt ez a furcsa erő. Mintha csak tanulmányozná, s egyszer csak egy éles fájdalom és egy kegyetlen sikoly. A lelke visszatért testébe. Sajgott mindene. Nem tudta mi történt. Szíve helyére egy darab - kőszikla - került. Lelke üres és gonosz volt. Elfelejtett minden régi emléket, még azt is mi kedves volt számára. Gyűlölt minden jóságot, helyette csak a lángoló gonoszság maradt. Rázkódott az ágya, a tükör szilánkokra hullott szét, a padló megrepedt. Körmei hegyes karmokká nőttek. Szemei izzottak. De még így is nagyon helyes és csinos lány volt.

     Fekete hosszú haja körülbelül a háta közepéig ért, szép dús volt. A szemei már nem zölden, hanem pirosas sárgán csillogtak, szája meglehetősen piros és vékony volt.

Se, túl kicsi se túl magas nem volt, közepes testalkatú. Mondhatni minden fiú álma.

Nem csak sátánista, rocker hanem, sátán megszállta gonosz, kegyetlen, agresszív, szadista lélektelen lány, mondhatni szörnyeteg lett belőle ettől az éjszakától kezdve.

A szülei épp a tévét nézték lent a nappaliban, mikor a zajokat hallották.

- Karl! Mi volt ez a zaj? - kérdezte Kady anyja a férjétől.

- Nem tudom szívem. Talán csak a szél vagy ilyesmi. - válaszolt.

- Nézzük meg jól van-e Kady! – rikoltozik aggódva Marta.

Felsietnek, hogy megnézzék jól van-e a lányuk. A lépcső tetejére érve megcsapja őket egy különös szag.

- Karl? Érzed ezt a büdöset?- néz kérdően a férjére Marta.

- Igen. Én is érzem. Ismerős emlékeztet valamire. Emlékszel mikor az a pap mesélt nekünk a sátán bűzéről? A kénes szagról? – kérdezte feleségét.

- Igen. De hát, hát… nem tudom… na, mindegy. – válaszolja.

Benyitnak a szobába. Kady ekkor már szépen feküdt az ágyán. A szülei tudták milyen a lányuk. Épp ezért féltették annyira. De mostanság már ők féltek a lányuktól.

- Jól vagy drágám? – kérdezi lányát aggódóan Marta.

Idegesen felpattant az ágyról és elkezd furcsán tántorogni, a szemei pirosasan villognak, de már halványul benne a sátáni tűz.

- Takarodjatok ki!- ordítja Kady.

Ekkor mintha valamiféle erő kilökte volna a szüleit és becsapódott az ajtó.

     Hétfő reggel volt. Ez is csak úgy kezdődött, mint egy átlagos hét. Épp készülődtem, mert már várt Carmen a kapunknál.

- Anya nem láttad a fekete csíkos pólómat?- ordítom anyámnak.

- Nem! De siess, mert el fogsz késni az iskolából. - válaszolja.

Végre sikerült elkészülnöm. Lesiettem a lépcsőn Carmen-nel bepattantunk Iyan kocsijába és mentünk is a suliba.

     Édesanyám patológusként dolgozott a Városi Nagy Korházban. Az apám kiskoromban elhagyott minket. Azaz meghalt, ezért gyűlöltem őt. De csak addig, míg nem tudatosult bennem, hogy mi történt igazából.

Nem voltam túl magas, de kicsi sem. 165cm és 50kg. Hosszú vöröses fekete hajam van, barna szemem és kicsit vastag szám. Az alkatom átlagos. Sosem érdekelt, hogy mások milyen véleménnyel voltak rólam. Úgy szerettem és fogadtam el önmagam, ahogy voltam.

Megérkeztünk a suliba. Tudni illik én és Iyan jártunk olyan három hónapja. A nyáron ismerkedtem meg vele. De sajna az a srác is ebbe a suliba járt ahova mi, akit még régen szerettem. Ez egy hosszú és zavaros történet, de próbáltam ismét egy álomvilággal elfelejteni, az iránta érzett szerelmet. Talán Iyan is egy ilyen vár, ami egy védőpajzs, hogy felejtsek.

     A barátomnak hosszú, szőke haja, zöldes szeme és ívesen szép szája volt. Olyan 175 – 180cm magas és közepes alkatú. Nagyon helyes, s kedves srác. Ezért is szerettem meg. Vagy is csak addig volt ilyen, míg közelebbről meg nem ismertem. Amúgy meg egy iszákos züllött alak.

Carmen volt a legjobb barátnőm, de aztán ő is kimutatta foga fehérjét. Eleinte báránybőrbe bújt farkas volt. Aztán kivillantotta éles fogait és belém vájta karmait.

Carmen ő alacsony, barnás feketés hajú, barna szemű, közepes alkatú csaj volt. De anorexiás volt folyton a súlyával foglalkozott, hol ott olyan gebe volt, mint egy haldokló vén csataló. Aztán meg sajnáltatta magát. A szüleit is ócsárolta, de én mind emellett támogattam és fedeztem minden esetben, pedig nem kellett volna. Hazug álnok dög lett. De ez majd kiderül. A suli elején még jól nézett ki, de később, ahogy már említettem őrült fogyókúrába kezdett és élő halott lett belőle. Mikor készültünk bemenni a suliba, akkor megjelent Kady. A mai napon nagyon furcsa volt. Nem mintha a többi nem az lenne, de a mai az, más volt, olyan különleges. Vibrált körülötte a levegő.

- Na, ott jön Kady!- mondja gúnyosan Carmen.

- Szerintem, úgy néz ki, mintha megszállta volna a sátán. – mondom nekik.

- Jaja. Mint a sátán. Hisz nem tudjátok ő az ördög maga. – viccelődött Iyan.

Becsengettek. Matek óra volt az első. Imádtam ezt az órát, szinte éltem haltam érte. Ötös is voltam belőle. Épp egy húzós matek példát oldottunk meg mikor Kady-t hívták ki a táblához.

- Kady! Gyere ki és old meg a példát. Szólította fel a tanárnőnk Eva.

 Eva Phill bármennyire is hihetetlen matematika és irodalom szakos volt. Rajongott e két tantárgyért. Kedves nő volt és helyes. Filigrán testalkatú, de erős csontozatú és szigorú. Olyan 160cm magas lehetett és körülbelül 60kg. Hosszú szőke haja volt. Persze természetes volt és kék szemei csak úgy villogtak.

- Nem! Nem megyek! Tojok rá. – válaszolja, ezt csak úgy Eva tanárnőnek odavetve.

- Mit mondtál? Kértelek valamire, akkor kutya kötelességed azt teljesíteni! Elvégre az iskolában vagy és azért, hogy tanuljál én, pedig a tanárnőd vagyok és elvárom, hogy tisztelettel beszélj velem! – ordított hangosan a tanárnő.

Kady agyában zúgott valami. Nagyon ideges lett. Ökölbe szorult a keze. Eszébe jutott, hogy a bicskáját a zsebébe tette még reggel.

- Engem akkor sem érdekel ez a baromság! – makacskodik tovább.

Eva tanárnő nagyon ideges lett és felállt a székéről és intett Kady-nek, hogy menjen ki.

Ebben a pillanatban olyan dühroham kapta el Kady-t, hogy előrántotta a zsebkését és neki rohant a tanárnőnek. Elkezdtek dulakodni és megsebezte a karját a tanárnőnek. Eva ellökte magától és zihált. Kady mintha mi sem történt volna kisétált a tanteremből. Megpróbáltam felállni, hogy odamenjek segíteni, de minden olyan hírtelen történt. Szóltam is, hogy a többiek mért ülnek: - Hé, nem kellene segíteni?

- Minek, ez egy örült elmebeteg. – mondta az egyik diák.

- De a tanárnő meg is hallhatott volna!- vettem oda neki mérgesen.

A diákok velük együtt mi is meglepődötten, s kicsit ijedten meredtünk előre egy jó darabig.

Aztán felocsúdtam és a tanárnőmhöz siettem.

Szóltunk az igazgatónak, Eva tanárnőt bevitték a korházba, hogy megvizsgálják nincs e komolyabb baja.

Az igazgató úr Dr. Charls Mason behívatta Kady szüleit, az eset miatt.

Mi addig kíváncsian vártuk mi lesz.

- Ez durva volt. - mondta Iyan. – de azért nem volt semmi.

- Én totál megijedtem. – jelentette ki Carmen.

- Mondtam, hogy hibbant a csaj. Az nem lenne baj, hogy rocker, de, hogy sátánista ez már túlzás, egyszerűen abszurd! Ez egy nagy baromság! Rémmese, hogy ijesztgessék a kicsiket és szektákat alakítanak, hogy bolondítsák a sok naiv embereket. Lucifer, azaz fényhozó, ő volt a bukott angyal, azért mert nem dicsőítette az Istent. Ezt már Madách is megírta az Ember Tragédiájában. A kereszténységhez tartozik és csak azért ejtette bűnbe az első emberpárt - persze ehhez kellettek ők is Éva és Ádám-, hogy megmutassa az Istennek, hogy az ő paradicsoma nem a legtökéletesebb. Ezt csak jelképesen kell érteni, hogy megszállta az ördög! Ej, de baromság!  – mondtam a srácoknak.

     Igazából szkeptikus alkat voltam sokáig, de eközben titkon vagy tudat alatt hittem a misztikumban, ezotériában, jóslásban, előrelátásban, tenyérelemzésben. Teljesen ellentmondtam saját magamnak. Egy összetett személyiség voltam. Vagy akár mondhatjuk azt is, hogy a valóságot próbáltam palástolni, elnyomni, mint eddig mindennel tettem.

- Nyugi, mi el hisszük, hogy te nem hiszel ebben, de mások mást hisznek. – mondja Iyan.

- Figyelj, mindenki hisz valamiben csak valaki tagadja valaki vállalja vagy csak a divat után megy! – vágtam oda a barátomnak ezeket a szavakat. Láttam is rajta, hogy kicsit megsértődött rám.

     Kady szülei megérkeztek. Addig a lányt az iskola magán zárkájába vitték, hogy nyugodjon le.

- Kérem, foglaljanak helyet. – kínálta hellyel Charls igazgató úr a szülőket.

Sajnálattal kell közölnöm, de ha a lányuk nem javul, el kell, hogy tanácsoljuk az iskolából. Nem első eset, hogy rátámad társaira, késsel fenyegetőzik, az ereit vagdossa, vagy horogkereszteket fest a falra. De az, hogy megtámadja a matek tanárnőjét és egy zsebkéssel, meg is sebzi az már túlzás! – csattant fel dühödten Charls igazgató úr. Mi történik mostanában a lányukkal?

- Kérem igazgató úr! Mi sem tudjuk. Mostanság nagyon fura a viselkedése. – válaszolja az anyja Marta.

- Igazgató úr! Most mit tanácsol, mit tegyünk? – kérdi Kady apja aggódóan.

- Azt hiszem az lesz a legjobb, ha felmentjük egy hónapra a lányukat. Ez azt jelenti, egy hónapig fel van függesztve. Tehát rendezze magában a dolgait, és ha lenyugodott, akkor visszajöhet tanulni.

- Hát, ha ez a legjobb megoldás, akkor legyen!- mondja Karl.

Behívták Kadyt is, hogy elmondják mi a helyzet.

- Kady ülj le. - mondja Mason igazgató úr.

- Nem, jó így nekem. Inkább állok. – böki oda Kady.

- Na, tehát Kady! Arra az elhatározásra jutottunk a szüleiddel, hogy egy hónapra fel függesztünk.

- Érdekel is engem az, hogy mi lesz velem? Tudja, magasról leszarom. – Szemét - mondta Kady.

- Mit mondtál? – idegesen felállt az igazgató.

- Jól hallotta maga idióta, pojáca. -  Incselkedett Kady.

- Nem is felmentem, hanem kirúgom az iskolából! – már az egész iskola zengett az igazgató ordításától.

- Kapja be! Maga tökfej. – nevetett s kirohant az irodából Kady.

- Kislányom gyere vissza! – már sírt Marta.

Nem tudom mi lelte, nem volt ilyen. –mondta az apja.

A szülők kérlelték az igazgatót, hogy bocsássa meg a lányuk viselkedését, de minden bizonnyal kamaszkori hormon túltengésről lehet szó vagy zavartságról…

Közös nevezőre jutottak a szülők és az igazgató. Nem rúgják ki, de most már nem egy hónapig, hanem három hónapig szigorúan még az iskola közelébe sem jöhet Kady.

     Csak szaladt és szaladt. Amerre elhaladt mindenütt csak pusztulás maradt vissza. – persze ezt csak jelképesen értve.

Kady most elhatározta magában, hogy tönkreteszi a körülötte élő ellenségek életét. – így fogta fel, hogy akik neki segíteni akartak azok ellenségek. A gyűlölet csak úgy szikrázott a szemeiben.   

A Sátán könnycseppje

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat